Néhány napja egy építkezés mellett sétáltam el. Társasházakat húznak fel, több tömböt is egyszerre. Egy toronydaru emelte a panelelemeket éppen, melyeket az építőmunkások - természetesen a szükséges védőfelszerelés használatával - kézzel irányítottak a helyükre. Vagy harminc fő dolgozhatott ott, mind egyforma ruhában, kesztyűben és védősisakban. Rendezettnek tűnt minden, függetlenül attól, hogy nem vettem észre irányító embert, de ha volt is, elvegyült a kétkezi munkások között.
A munkaterület gondosan elkerített, egy kapu van csak a be- és kihajtásra. Ide telepítették konténerekből a szociális helyiségeket, öltözőket, valamint a parkolásra is a kerítésen belül van lehetőség. Ma biztosan a leendő lakók látogattak el megnézni az épülő otthonaikat (gondoltam), mert a parkolóban csupa "menő" autó sorakozott: Audi, BMW, Volvo, néhány Mercedes is, többek között. Kissé irigykedtem is, hogy a "szép, drága autójával eljött megnézni a szép, drága lakását. "
Legközelebb autóval haladtam el az építkezés mellett. Betonelemeket szállítottak teherautókkal az építkezéshez, ezért irányították a forgalmat és meg kellett állnom. Egy fiatal építőmunkás volt a "rendőr" éppen, talán 24-25 éves lehet. Walkie-talkie a kezében, sisak a fején és kellő gondossággal és odafigyeléssel dolgozott össze a néhány száz méterrel odébb álló forgalomirányító kollegájával. Hálásan biccentettem, amikor szabad jelzéssel elhaladtam mellette, amire elégedett mosollyal válaszolt. Másnap a bolt előtt találkoztam vele újra. Ő éppen a parkolóba tartott, én pedig a bolt irányába az autómtól. Nem volt egyszerű megismerni. A sisakja és a védőruhája sokat segített volna és, ha még egy walkie-talkie is a kezében van...De ő volt az, kétségtelen. Sietett valahova, mert szaporázta a lépteit az autójáig. Pittyegett a centrálzár és ő beszállt a kocsiba. Egy 1-2 éves Jeep terepjáróba. Ezt az autót már láttam valahol. Cikáztak a gondolataim. Mielőtt eltűnik a szemem elől, ki kell találnom. Nem mintha bizonyítanom kellene magamnak, vagy bárki másnak, hogy még rendben van a memóriám, de valahogy úgy éreztem, elég lesz annyi idő az emlékkép felidézésére, amíg elhajt a gyönyörű autójával. Megvan! Az építkezésen láttam. Ott parkolt a többi "menő" autó között. Dehát akkor... Ezért volt olyan gyanús, hogy nem láttam akkor "civil" látogatókat az "egyenruhás" munkások között. Már akkor tamáskodtam kicsit, hogy az építkezés alatt mit keresnének itt látogatók, de az álmomban sem jutott eszembe, hogy az autócsodák az építőmunkások tulajdonát képezik. Talán mert nem találkoztam még hasonlóval... Az eset nem itthon, hanem Csodaországban történt.
Csodaországban minden lehetséges. Itt azt érzed, ember vagy, hasznos tagja a társadalomnak. Megbecsülnek és értékelnek téged. Megfizetik a munkádat, mindkét fél megelégedésére. Ha fodrász vagy, ha szakács, ha benzinkutas, ha felszolgáló, akkor is. Szükség van rád, a szakértelmedre, vagy csak egyszerűen arra, amit csinálsz, mert azt jól csinálod. Nem azt érzed, hogy helyettesíthető, nélkülözhető valaki vagy és nagyon kapd össze magad, mert százak várnak arra, hogy a helyedre álljanak. Elfogadják, ha családod van és tudják, hogy számodra ŐK a legfontosabbak, hiszen ez természetes. Tisztában vannak vele, hogy elfáradhatsz, hogy kimerülhetsz. Tudják és számolnak vele, hogy lehetnek gondjaid, mert nem csak alkalmazott, kolléga, beosztott vagy, hanem EMBER is. Kreatív, gondolkodó, lélekkel és büszkeséggel rendelkező ember. Ezért, ha pl. tanár létedre ( de mondhatnék buszsofőrt, bolti eladót, vagy bármilyen más szakmát) a tanév közepén problémád akad a családban, vagy el kell utaznod, vagy képezni akarod magad, amihez nyugalom és idő kell, vagy csak egyszerűen besokalltál a gyerekektől, akkor elmehetsz akár 2-3 hónap fizetésnélküli szabadságra. Elengednek. Megoldják. Addig vesznek fel helyettesítőt. És visszavárnak! Nem neheztelnek rád és nem fenyegetnek meg miatta. Megértenek. Elfogadnak. Embernek néznek és tartanak. És te megteheted még akkor is, ha 2-3 hónapig nem lesz fizetésed. Nem visel meg. Nem érzi meg a családod. Lesz étel az asztalodon, a csekkek be lesznek fizetve időben és attól sem kell tartanod, hogy a bank elárverezi a fejed fölül a lakásodat. Ugyanúgy el fogsz menni (ebben az évben is) a gyerekeiddel két hétre külföldre nyaralni és a 3-4 évenkénti autócsere sem fog tolódni emiatt. Ugyanis Csodaországban nem azért dolgozol, hogy hónapról-hónapra élj. Nem azért dolgozol, amiért a szüleid is dolgoztak: "Talán a gyerekemnek, vagy az unokámnak már jobb lesz..." Nem! Itt azért dolgozol, hogy ÉLJ! Emberként, emberhez méltóan, emberi körülmények között.
Csodaország létezik. Csodaországok léteznek. Valóságos helyek! Még útlevél sem szükséges hozzájuk.
Nincsenek is messze tőlünk! Nincsenek is messze tőlünk?
Utolsó kommentek