Az ember már csak ilyen...
Reménykedő, bizakodó, érzelgős, olykor szentimentális. Hisz, akar és az mozgatja az életben, hogy mit fog elérni egyszer és mit hagyhat maga után. Ösztönösen - már-már megszállottan - vágyik az elismerésre, arra, hogy értékeljék a teljesítményét, a szorgalmát, vagy csak egyszerűen példaértékű, irigylésreméltó legyen mások számára az élete. Ezzel gyakorlatilag behatárolja és korlátozza a saját lehetőségeit és ami még ennél is szomorúbb, elfelejt élni.
A remény, a hit egyaránt a jövőbe néző, a jövő időszakot váró és sürgető érzés. Majd amikor már bekövetkezett, amire vágytál és vártál, múlttá válik. Az életed ezen két időszaka között pedig egy apró dolgot felejtettél el: ÉLNI!
A várakozás és vágyakozás elhomályosította, leegyszerűsítette az életedet. Valljuk be: mindig van, volt és lesz egy cél, egy óhajtott "jövő", ami irányít, amiért élsz. A jövőbe vetett hit, remény sürgeti a jelened. Mire rájössz, hogy nem is éltél, már csak a múlt emlékei maradnak számodra.
Néha meg kellene állni és hagyni magad sodródni. Hagyni, hogy történjenek veled a dolgok. Érezni a napi szépségeket és az apró dolgoknak örülni. Mindig a nagy dolgokat várod, hogy valami nagy történjen, miközben egy csomó dolog, rengeteg finom érzés felett elsiklasz és észre sem veszed, hogy olyat hagytál elszaladni, ami az adott pillanat csodája volt. Ezeket már nem kapod vissza, soha.
Vársz. Mindig vársz. A munka elején a munka végét. Hétfőn a pénteket, reggel az estét. Télen a nyarat várod, nyáron pedig a karácsonyt. Az esőtől rossz kedved van és várod a napsütést. Amikor óvodás vagy, iskolába vágysz, aztán már inkább felnőtt lennél. Legszívesebben már nyugdíjas... És azután? Aztán mire vágynál? Egy új életre? Egy második esélyre, mert most látod, mi az, amit elszalasztottál? Már tudod, mit csinálnál másképp, jobban, okosabban? Már élni szeretnél...
HÁT ÉLJ!
A remény, a hit, a jövő várása mellett ne felejts el élni! Ne arra emlékezz, hogy mit vártál és mit értél el az életben, hanem hogy mit éltél meg a mindennapjaidban.
Szerezz örömöt, tégy embereket boldoggá! Fakassz mosolyt és tedd különlegessé a hétköznapokat azzal, hogy nem statiszta vagy egy rövidfilmben, ami az életedet dolgozza fel!
Használd ki, hogy ember vagy! Használd az érzéseidet, mert azok csak a tieid.
"A remény legnagyobb kétségbevonója a halál. A halál mutatja meg az embernek, mennyivel lesznek mások a dolgok, az elmúlás mit ad hozzá az élethez, s mit vesz el belőle."
/Csoóri Sándor/
Utolsó kommentek