rettenthetetlen

Az ember már csak ilyen...

Reménykedő, bizakodó, érzelgős, olykor szentimentális. Hisz, akar és az mozgatja az életben, hogy mit fog elérni egyszer és mit hagyhat maga után. Ösztönösen - már-már megszállottan - vágyik az elismerésre, arra, hogy értékeljék a teljesítményét, a szorgalmát, vagy csak egyszerűen példaértékű, irigylésreméltó legyen mások számára az élete. Ezzel gyakorlatilag behatárolja és korlátozza a saját lehetőségeit és ami még ennél is szomorúbb, elfelejt élni.

A remény, a hit egyaránt a jövőbe néző, a jövő időszakot váró és sürgető érzés. Majd amikor már bekövetkezett, amire vágytál és vártál, múlttá válik. Az életed ezen két időszaka között pedig egy apró dolgot felejtettél el: ÉLNI!

A várakozás és vágyakozás elhomályosította, leegyszerűsítette az életedet. Valljuk be: mindig van, volt és lesz egy cél, egy óhajtott "jövő", ami irányít, amiért élsz. A jövőbe vetett hit, remény sürgeti a jelened. Mire rájössz, hogy nem is éltél, már csak a múlt emlékei maradnak számodra. 

Néha meg kellene állni és hagyni magad sodródni. Hagyni, hogy történjenek veled a dolgok. Érezni a napi szépségeket és az apró dolgoknak örülni. Mindig a nagy dolgokat várod, hogy valami nagy történjen, miközben egy csomó dolog, rengeteg finom érzés felett elsiklasz és észre sem veszed, hogy olyat hagytál elszaladni, ami az adott pillanat csodája volt. Ezeket már nem kapod vissza, soha.

Vársz. Mindig vársz. A munka elején a munka végét. Hétfőn a pénteket, reggel az estét. Télen a nyarat várod, nyáron pedig a karácsonyt. Az esőtől rossz kedved van és várod a napsütést. Amikor óvodás vagy, iskolába vágysz, aztán már inkább felnőtt lennél. Legszívesebben már nyugdíjas... És azután? Aztán mire vágynál? Egy új életre? Egy második esélyre, mert most látod, mi az, amit elszalasztottál? Már tudod, mit csinálnál másképp, jobban, okosabban? Már élni szeretnél...

HÁT ÉLJ!

A remény, a hit, a jövő várása mellett ne felejts el élni! Ne arra emlékezz, hogy mit vártál és mit értél el az életben, hanem hogy mit éltél meg a mindennapjaidban. 

Szerezz örömöt, tégy embereket boldoggá! Fakassz mosolyt és tedd különlegessé a hétköznapokat azzal, hogy nem statiszta vagy egy rövidfilmben, ami az életedet dolgozza fel!

Használd ki, hogy ember vagy! Használd az érzéseidet, mert azok csak a tieid.

"A remény legnagyobb kétségbevonója a halál. A halál mutatja meg az embernek, mennyivel lesznek mások a dolgok, az elmúlás mit ad hozzá az élethez, s mit vesz el belőle."

/Csoóri Sándor/

Azt gondolom, hogy a XXI. században elengedhetetlen, hogy egy fogalom magyarázata ne legyen tudományos alapokra helyezve.

Én most mégis elengedem. Akit nem az egyén véleménye és meglátása érdekel, nyilván források után kutatva böngészi a netet és magyarázatot, értelmet keres a "remény" mint fogalom megértéséhez. Az én értelmezésemben úgy tudnám talán legegyszerűbben definiálni, hogy:

" Az életemben fontos és meghatározó, az életemet pozitív irányba elmozdító történésekben való hit."

Érdekes, hogy a "remény" mindenki számára egyértelműen, csak a pozitív dolgokat jelenti. Ha belegondolok, ez természetes, hisz kinek jutna eszébe negatív dolgokban reménykedni. Szemléltessük azért a lehetőségeket egy példával:

Megismerkedsz egy bombázóval ( esetünkben az egyszerűség kedvéért legyen lány az illető, akit nem Bélának hívnak), aki hajlandó veled eltölteni egy mámoros éjszakát. Tekintettel arra, hogy az izgalomtól az agyad vérellátása csökken, más nemes testrészedé viszont nő ( én a szívverésed intenzív növekedésére gondoltam), a "remény" szerepe a gondolataidban lekorlátozódik:

-"Remélem, nem esik teherbe...!"- mondod, miközben szebb jövőt el sem tudnál képzelni magadnak, minthogy ez az istennő legyen egyszer a gyermekeid anyja. Természetesen az este folyamán eszedbe sem jut a magyar népesedési probléma megoldásának gondolata, sőt reménykedsz, hogy e nemes feladat terhének súlya nem fogja nyomni a válladat. Jelen esetben viszont a pozitív és a negatív irányú remény itt találkozik egymással. 

A hölgy végül a tied lesz és mindketten remélitek, hogy nem okoztok csalódást a másiknak, vagy ha igen, csak reménykedhetsz benne, hogy nem mondja el senkinek. Persze a negatív irányú reménykedésed, a " bízom benne, hogy lejárat mindenki előtt és soha nem áll velem szóba senki" nem túl hízelgő rád nézve. 

Elégedetten dőlsz hátra, megveregeted a saját válladat és nem teljesen őszinte mosollyal reménykedsz, hogy nem kaptál el semmilyen fertőzést. A negatív reménykedést jelen esetben a "de jó lenne, ha nemibeteg lennék tőle"-felkiáltással hangoztathatnád, de ennek az örömujjongásnak elég kicsi az esélye. " Szeretnék miattad kórházba kerülni"- nem túl őszinte, vagy bölcs gondolat. 

Összegezve a történteket, a kapcsolat úgy a szereplőkben mint a közvetlenül nem érintett személyekben más és más reményeket táplál:

-Van, aki reménykedett a népesség számának növekedésében és van, aki nem.

-Az óvszergyártók reménykedtek a magasabb profit elérésében, melyet te a türelmetlen, élvhajhász, meggondolatlan viselkedéseddel meghiúsítottál.

-...és akkor még nem beszéltünk a tápszergyártókról, arról a rengeteg szakemberről, akik a gyengéd, bababarát samponokat és fürdetőket feltalálják, de említhetnénk a bőr- és nemibeteg gondozó szívélyes munkatársait is.

Komolyra fordítva a szót...

A "remény" nem kliséken alapuló állandó. A remény személyre szabott és egyazon történeten és időn belül mindenkinek más és más jelentéssel bír. Ahogy az ember lelkivilága és gondolkodásmódja kiismerhetetlen (hisz minden ember egyedi és csodálatos), így ne akarjunk sablonokat húzni a belülről jövő érzéseire sem.

A "remény" lelki eredetű, úgy mint a hit vagy a szerelem.

Ne akarjuk tudni és megfejteni, hogy egy beteg ember a gyógyulásban reménykedik inkább, vagy a kegyes halálban.

Miért van az, hogy egy reménytelenül szerelmes ember reménykedik ( képzavar )? Hisz, akar és bízik. Mert ez tartja életben. Ettől erős és ettől ember. 

A remény egyfajta vágyakozás a jobb, az élhetőbb, az emberibb és a megérdemelt után. A remény Te magad vagy. Egyedi és megismételhetetlen. Irányithatatlan, mert egy náladnál sokkal nagyobb, általad befolyásolhatatlan erő indikálja, mert Ő tudja, hogy mi kell neked és mivel lesz jobb az életed: A LELKED!

A végére még egy idézet Müller Pétertől:

"A remény a legerősebb gyökér. És az, hogy valamit még tenned kell magaddal, másokkal! Ha hív egy belső hang: Állj föl! Szükségem van rád! Sok embert megmentett a szeretet. És az, ha fölismerte élete értelmét. Az ilyen a viharban állva marad. Vagy elesik ugyan, de föláll! Biztos, hogy föláll, mert tartják fölülről a gyökerei! Egész biztosan tapasztaltad ezt már."

Maradj EMBER! REMÉLJ!